A hatalom legáltalánosabb értelmezésben két cselekvő „A” és „B” (személy, vagy személyek társulása, illetve szervezete) közötti olyan reláció, amelyben „A” képes elérni, hogy „B” megtegyen (vagy ne tegyen meg valamit), saját szándékával ellentétben. (A reláció természetesen „B” oldaláról is nézve is megfogalmazható.) Max Weber német szociológus (1864-1920) nyomán megkülönböztethető egymástól a hatalom és az uralom. A hatalom az a reláció, amelyben az egyik fél („A”) a másik („B”) ellenállása dacára, az erőszak valamilyen fajtáját alkalmazva érvényesíti az akaratát. „A”-nak a hatalmi alapú akaratérvényesítéshez tehát nem szükséges „B” semmiféle egyetértése. Az uralom gyakorláshoz ezzel szemben „B” (Weber szóhasználatával élve az „alávetett”) részéről valamilyenfajta (minimális) együttműködésre, követőkészségre van szükség, – ez adja az uralom legitimitását.

A legitim uralomnak Weber három tiszta típusát különíti el. A tradicionális uralom a hagyományok tiszteletébe vetett hiten és a tradíciók szellemében kiválasztott vezetők (uralkodók) legitimként elfogadott parancsadási jogának elfogadásán alapul. A karizmatikus uralom egy kivételesnek tekintett személy (vezéregyéniség) iránti odaadáson, illetve az általa kinyilatkoztatott vagy megteremtett rend követésén nyugszik. A történelem számos példát szolgáltat a karizmatikus személyekre, pozitív és negatív oldalról egyaránt. (Ilyenek pl. egyfelől Jézus, Mohamed, vagy Mahatma Gandhi, másfelől Hitler vagy Sztálin.) A racionális-legális uralom alapja az emberek közötti társadalmi cselekvést szabályozó tételes és személytelen rend (jogrend) és az ennek alapján uralomgyakorlásra jogosult személyek utasítási jogának elfogadottsága.

Megjegyzendő, hogy szervezeti relációban is megjelenhet az egy személy által reprezentált karizmatikus uralom (példa lehet rá Steve Jobs az Apple-nél), valamint uralkodóvá válhat a tradíciók követése is, (mennél előrehaladottabb egy szervezet a szervezeti életciklusban, annál inkább). Mindemellett azonban a szervezetek létezésének, fennmaradásának nélkülözhetetlen feltétele a bürokratikus-hierarchikus működés, a racionális-legális uralomra épülő formális struktúra dominanciája.

A racionális-legális uralom legkifejlettebb formáját a bürokratikus igazgatás, illetve az ilyen módon irányított hierarchikus szervezetek működése jelenti. A modern nyugati társadalmak gazdasága, közigazgatása, oktatása és egyéb funkciói is alapvetően a racionális-legális uralom bürokratikus szerveződési elveire épülnek. A gazdasági szervezetek (vállalatok, profitorientált vállalkozások) formális struktúráját a munkafeladatok horizontális megosztása (funkcionális specializáció), a folyamatok szabályozottsága, valamint az utasítási jogosítványok hierarchikus egymásra épülése (vertikális tagozódás) alkotja. Az ebben a struktúrában elfoglalt helyzet, pozíció (különösen pedig a vezetői pozíció) ad lehetőséget a formális hatalom gyakorlására, aminek tipikus megnyilvánulási formája az adminisztratív, a bűntető és jutalmazó hatalom. Egyes szervezetelméleti felfogások szerint a hatalom alapvetően és kizárólag strukturális eredetű, a formális felépítésben elfoglalt helyzet egyenlőtlenségeiből fakad.

A szervezetek informális struktúráját az emberek közötti spontán együttműködési formák, társulások, kapcsolati hálózatok alkotják. Az informális struktúrában elfoglal pozíciókhoz is társulhat hatalom, de legalábbis a befolyásolási és érdekérvényesítési képesség valamilyen formája és szintje. Az érdekérvényesítés a korlátozott erőforrások feletti rendelkezés megszerzésére, de legalábbis az osztozkodásban való részvételre irányuló törekvés, amit különböző szükségletek motiválnak. Az informális hatalom fakadhat a személyiségből, a személyek közötti kapcsolati hálózatból, valamint az egyes emberek által birtokolt (és kevésbé formalizálható, tacit) tudásból is. Ez utóbb szerepe egyre jelentősebbé válik, különösen a tudásintenzív tevékenységek, illetve szervezetek számának emelkedésével.

A hatalomelmélet számos tipológiája közül hármat érdemes még kiemelni a szervezeti és szervezetközi történések lehetséges interpretációs kereteiként. A támadó hatalom az érdekérvényesítés, hatalomgyakorlás aktív, esetenként agresszív módja. Ebbe a körbe (játszmába) tartozik a partner kész helyzet elé állítása. Így pl. egy engedély nélküli építkezésnek bizonyos készültségi szint fölé emelése az ellenérdekű felet, a hatóságot, vagy szomszédokat túlnyomórészt arra kényszeríti, hogy (valamelyes kompenzáció fejében) eltűrjék az építkezés befejezését. A védekező hatalom a saját hatalmi pozícióját igyekszik előrelátóan körülbástyázni formális (jogi, adminisztratív), vagy/és informális (kapcsolati) módon. A metahatalom olyan tágabb, áttételesebb törekvésekre utal, amelyekkel az egyik szereplő (tipikusan profitorientált szervezet) a másik, vagy a többiek hatalmi bázisát próbálja indirekt módon gyöngíteni, adott esetben a tágabb (gazdasági, jogi, politikai) környezet legális, vagy illegális befolyásolásával. (Ez utóbbi a korrupció kérdéskörét is magában foglalja.)

A szervezeten belüli hatalmi konstellációk alakulása, a hatalmi erőtér dinamikája tehát meglehetősen bonyolult jelenség, ami csak úgy érthető meg, ha komplex módon látjuk a különféle uralmi formák, hatalomforrások, érdekérvényesítési törekvések és játszmák érvényesülését és kölcsönhatásait. Ebben a kontextusban érdemes vizsgálni, elemezni és értelmezni a projektmenedzsment tevékenység gyakorlatából származó tapasztalatokat is.

A projektmenedzsernek a hatékony projektvezetéshez ismernie kell a projekt környezetének hatalmi viszonyait. Látnia kell a formális (de jure), szervezeti pozícióból származó hatalom összetevőit (a projekt szervezeti stratégiai célhoz kapcsolódása, a projekt tulajdonos hatalma, projektindító dokumentum, projekt eljárásrend), valamint a megszerezhető informális (de facto) hatalom (tekintély) lehetőségét, hogy a projekt szervezetét, módszertanát megfelelően kiválaszthassa, és ezzel felelősséget tudjon vállalni. Rosszul felmért hatalmi viszonyok ellenálláshoz, hiányos kommunikációhoz, rossz munkakapcsolatokhoz vezetnek.

A projektmenedzsernek elegendő hatalomra van szüksége a projekt hatékony irányításához, ellenőrzéséhez. Hatalom kell döntésekhez, szakmai tanácsokhoz, erőforrások ellenőrzéséhez, időterv és minőség felügyeletéhez, kockázatok- és konfliktusok kezeléséhez, a beszállítók kiválasztásához és együttműködéshez. Ha a hatalom biztosítva van a projektmenedzser számára, akkor a számonkérhetőséget is meg kell követelni.

A hatalomhoz szorosan kapcsolódik a felelősség, ami részben formálisan szabályozott, részben etikai és kulturális alapú („önkéntes”) kötelezettség vállalás a hatalommal együtt járó tevékenység folytatásának módjára vonatkozóan. A kötelezettségvállalás kétoldalú: egyrészt kötelezettség a legjobb tudás szerinti teljesítésre, másrészt kötelezettség vállalása a felső vezetés általi számon kérhetőségre. A felelős személy a projektben jogilag és/vagy etikailag számonkérhető a projekt céljainak teljesüléséért, a projekt résztvevőinek elégedettségéért, a projektért és az egész szervezetért. A felelősség magában foglalja a racionális döntések képességét, lehetőségét és a számonkérhetőséget a döntésekért. A felelősségvállalásnak a hatalom megléte mellett feltétele a kompetencia és a megfelelő információk megléte is. Ha a felelősség átruházása a projektmenedzserre megtörtént, akkor elvárható tőle a végrehajtás megbízhatósága is. Ugyanakkor a megbízatás, a vállalt felelősség teljesülésével megfelelő jutalomnak, elismerésnek is együtt kell járnia.

A hatalom és felelősség elvileg megoszlik, ahogyan lefelé haladunk a szervezeti hierarchiában. A megbízhatóság és számon kérhetőség alulról felfelé áramlik addig a projektvezetőig, akinek a szervezetben változtatásra irányuló döntési lehetősége van. Bizonyos döntési hatáskörök és felelősségek delegálása nem célszerű, ilyenek a hosszútávú tervezés, kulcsemberek kiválasztása, a felügyelet felelőssége, az emberek értékelése-motiválása, a jutalmazás lehetősége, a különböző csapatépítő rituálék (ünneplés, búcsúztatás, stb.), emberi-személyes kérdések megoldása, általában olyan döntések, amelyek jelentősen kihatnak a vállalati politikára.

A hatalom megfelelő delegálása viszont kritikus kérdése a projektek szervezésének és kivitelezésének. A célok és az elvégzendő feladatok pontos meghatározását követően a hatalom delegálható, sőt megfelelő formális (de jure) hatalom delegálandó is a vállalt felelősség mellé, a számon kérhetőséggel együtt.

Mindezek alapján a Műhely a projektmenedzsment sikerességéhez szükséges hatalom megismerésének és megszerzésének módjait keresve főként (de nem kizárólag) az alábbi szempontokat tartja fontosan és megtárgyalandónak:

1. A hatalom projektmenedzsment szempontjából legfontosabb formális és informális forrásai; a tekintély szerepe a projektek sikerességében
2. A hatalom nagysága, kiterjedtsége a projektek mértékének, komplexitásának és kockázatosságának függvényében
3. Hatalom, felelősség és számon kérhetőség kapcsolatai, és hatásaik a projektek sikerességére
4. A projekt szponzor hatalma és felelőssége; a szponzor és a projektmenedzser felelősség- és hatalom megosztása
5. Milyen hatalmi eszközei vannak a projektmenedzsernek; a hatalom források megszerzésének lehetőségei, egyes források hiányának kompenzálási lehetőségei
6. A funkcionális vezetők és a projektmenedzserek között hatalom megosztása
7. Külsős- és belső projektmenedzser hatalmi pozíciója (függőségi paraméterek).

Minden, ami papír!

Iskolai felszerelések, iroda- és írószerek, (eredeti és utántöltött) tonerek és patronok, etikettek óriási választékban, alacsony árakon!
Nézzen körül webáruházunkban!



hozzászólások
Online hirdetések reklámadón innen és túl

A konferencia témái:

  • Mit tehetünk, ha szűk a marketingbüdzsé?
  • ROI a közösségi médiában
  • Meggyőzni az érdeklődőt
  • Google vagy Facebook?
  • Vállalati esettanulmányok
Időpont és helyszín: 2014. szeptember 25., Budapest
Jelentkezzen kedvezményes áron!


Olvasói sarok
[ 2011-09-23 ] PROJEKTEK KOMMUNIKÁCIÓS TERÜLETEI ÉS KRITIKUS KÉRDÉSEI - rg01
"[q=Ákos:]PM-ként mindig igyekszem elérni, hogy a szaké..."
[ 2010-05-21 ] Stratégia és projektmenedzsment - Balogh Kálmán
"== Innováció – vállalati stratégia – projektkultúra ==..."
További témák »
.