Dönteni és robotizálni - Beszélgetés Pitlik Lászlóval

írta: Véry Zoltán dátum: 2013. február 10. 09:18:00
Címkék: Research and Management Discourse, Decision, Robotics

Beszélgetőtársam Dr. Pitlik László a Szent István Egyetem TATA Kiválósági Központ és Informatikai Intézet docense, a MYX-munkacsoport vezetője. Kutatási témája a hasonlóságelemzés, gyanúgenerálás. Gazdasági Informatikát, Modellezést, Adatbányászatot tanít Gödöllőn és Budapesten.

VZ: Vezetőként, de kontrollerként is mindig foglalkoztatott a tudatos illetve módszeres megfigyelés s ismeretszerzés. A szervezetből kifelé és a befelé irányuló megfigyelés. Kifelé a piacok, ágazatok, trendek, versenytársak, helyzetek, anomáliák megfigyelése, de az önmagunk (a szervezet) megfigyelése is. Amikor a hasonlóságokat, az eltéréseket, a réseket és vakfoltokat keresem. Erre szakértő segítségét is célszerű igénybe venni, aki matematikai, elemző-értékelő alkat és azt is látja, amit én nem látok. Ekként találkoztam veled. Miért választottad az ELEMZŐ, döntéstámogató szerepet?

PL: Szerintem a XXI. században a jogállami keretek között egyre nagyobb, hitelesebb és jobban kiszolgált publikus és üzleti adatvagyonok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a racionális vállalkozások információs szövetkezései (avagy közösen üzemeltetett külső információs rendszerei), ill. a magányos farkasok egyedi adatvagyon építése és ennek elemzése nyomán olyan gyanúmomentumok legyenek szisztematikusan/automatizáltan feltárhatók, melyek a stratégiai és az operatív döntések előkészítését költséghatékonyan lehetővé teszik. A robotizált elemzések eredményei mindenkor a döntéshozó elé kerülnek: az emberi intuíciókat vagy erősítve, vagy gyengítve, vagy új mederbe terelve… Ennek a gondolatvilágnak ma már innovációs díjjal is elismert vetülete is van: seacon.hu/sealog
Emellett természetesen a műhelymunka az egyetemen kell, hogy folyjon, s a hallgatókkal való együttműködések keretében minden szemeszterben nagy lendülettel folyik is.

VZ: Erről korábban az általam szerkesztett „Funkcionális controlling” (Raabe Kiadó, Bp., 2009) kötetben is részletesen írtál. Visszajelzésekből tudom, hogy a vájt-fülű vezetők és kontrollerek kíváncsiságát, érdeklődését felkeltetted. Bár egyik sem kezdett hasonlóságelemzési tevékenységbe. Vajon miért? Ki tudja ezt belevetetten csinálni? Ki nem?

PL: A gondolkodásmód-váltás, mint minden váltás megfelelő motivációkat igényel. Amíg valaki döntéshozóként hisz saját karizmatikus potenciáljában és ezzel párhuzamosan nem is ellenőrzi, milyen találati aránnyal értelmezte a múltban helyesen a mindenkori jövőt, addig ezen döntéshozók nem fognak lépni. Ellenben azok, akik már az elemzési kérdéseket és az elemzési erőforrásokat is gondosan tervezik, vagyis nem spontán sodródnak a hallomások és klasszikus riporttöredékek mentén, maguktól értetődően csapnak le azon módszerekre és módszertanokra, ahol arra a kérdésre kapnák választ, amit valóban fel is akarnak tenni. Ezen esetben is elsődlegesen az elemzés outsourcing jelleggel készül: pl. turisztikai, marketing-elemzések a vidék- és területfejlesztésben. A hallgatók esetében jól követhető, milyen kompetenciaszint esetén válik részéve a gondolkodásnak a módszeresség. Sajnos azt is el kell mondani, hogy a módszerek fejlődése sok releváns döntés esetén mostanában mutat rá arra, hogy nem is azok az adatok állnak rendelkezésre, melyekre immár felismerten szükség lenne: pl. egy telephely megválasztásához hasonlóságelemzési alapon olyan tetszőleges térképi poligonok lehatárolására lenne szükség, melyeken belül az ügyfélkör racionális létezik. Ilyen lehatárolások a GIS elvileg lehetőséget adna, de a mai közhasznú adatvagyonok csak településeket, kistérségeket, megyéket és statisztikai régiókat ismernek el objektumként. Hogy jó példát is mondjak: a Google-Trends adataival társadalomlélektani alapadatokhoz lehet jutni néhány kattintással drága és lassú kérdőívezések helyett/mellett.

VZ: Értem! Az a véleményem, hogy a döntéshozók mindig léptek, amikor meggyőztük (ami nem rábeszélést jelent) őket arról, amiről mi már tudtuk, hogy „hasznos” a döntéshez. Nekik is hasznos és az érintetteknek is. Nekik azért hasznos, mert megalapozott döntéseket hoznak, nekünk meg azért, mert a döntés hatásai érthetők a számunkra is. A tanítványaid egy része a jövőben vezető lesz (vagy az lehet), vajon miképp adaptálja a tanultakat a gyakorlatban? Szerinted meg tudják értetni, el tudják majd fogadtatni ezeket a módszereket a vezetőtársakkal?

PL: Ez egy kulcskérdés! Természetesen régóta, s manapság is kapom a jelzéseket, hogy itt-ott már az utódok viszik a zászlót, vagyis kísérleteket tesznek az újszerű gondolkodásmód személyes és szervezeti szintű alkalmazására. Hogy milyen ütemű lesz ez a fejlődés, nem tudom érdemben megbecsülni. Én személy szerint már ebben a pillanatban sem tudok eleget tenni a felém áramló felvetéseknek. A közösségükben aktív Hallgatók arra esküsznek éppen, hogy maradni kellene a hétköznapi problémáknál, vagyis mely termékek érik meg leginkább az árukat? Azon Hallgatók, akik a saját által kitűzött célokhoz keresnek elemzési támogatást inkább a komplex, egyedi feladatmegoldások kapcsán mutatnak érdeklődést. A piac megindulni látszik az innovációs díj kapcsán: s egy hazai egyetem már pályázati pénzből kívánja a díjnyertes megoldást beszerezni. Az ellenoldalon azonban olyan masszív erőterek állnak, melyek értelmében a hasznosság és a kockázat fogalma tízből kilenc Hallgató számára nem értelmezhető. A tanulási minták alvállalkozók felé definiálása, vagyis egy táblázat írásos meghatározása (objektum-definíciókkal, attribútum-definíciókkal, méret-független mértékegységekkel és a függő és független változók között kapcsolatok irányának sablonszerű megadásával) tízből tíz Hallgatónak nem sikerül sem elsőre, sem másodikra. Ezt tetézi az általános probléma, hogy a 18-20 éves, pedagógusnak jelentkező korosztály 80 %-a funkcionális analfabétának számít objektív tesztek alapján. Ezen negatív erőterek ellenében nem egyszerű komplex, objektivitásra törekvő módszerekkel és módszertanokkal operálni. A felsőoktatás berkeiben tehát a Gauss-görbe probléma-megoldási vetületének mintha mindkét szélsősége egyszerre lenne jelen… Természetesen ez nem elrettentő hatású, sőt: egyre szofisztikáltabb didaktikai módszerek kifejlesztésére késztető!

VZ: Sokszor halottam tőled, s bevallom, nekem nagyon tetszik, a „gyanúgenerálás” kifejezés. Mit takar ez a kifejezés s mire használjátok?

PL: A gyanúgenerálás a hasonlóságelemzés egy másik terminológia szerinti (döntés/eredmény-orientált) szinonimája: míg a hasonlóságelemzés a vizsgált objektumok attribútumainak összevetését emeli ki, mint matematikai lépés, addig a gyanúgenerálás az összehasonlítás alapján felismert anomáliákra fókuszál: gyanús minden, ami nem egyensúlyi. Gyanús, ha egy vállalkozás relatíve kevés munkaerővel, vagy relatíve magas saját tőkével dolgozik a konkurens objektumokhoz képest. A röntgenképen tehát minden gyanús, ami nem az alaptónus színét szürkés mutatja. A gyanúk komplex képpé formálhatók például a megújított SWOT elemzésben, ahol minden egyes objektum (pl. cég), minden egyes gazdálkodási adata kapcsán eldönthető, vajon az adott mutató inkább túl sok, vagy inkább túl kevés a versenytársak gazdálkodási logikájának eredőjéhez képest, s dinamikus elemzés esetén vajon egyes előnyök és hátrányok eredője inkább növekvő vagy inkább csökkenő. (vö. http://miau.gau.hu/mediawiki/index.php/Kateg%C3%B3ria:Innovat%C3%ADv_ERP-modulok)

A gyanúgenerálás szemlélete megújítja az üzleti tervezést, hiszen a nehezen becsülhető termelési függvények helyett a piaci mozgások, trendek eredőjéhez képes viszonyítani és ennek alapján képes egy-egy döntési alternatíva várható sikerét előrevetíteni abból kiindulva, hogy általában nem lehet minden döntés másként egyformán sikeres. Hanem ezen anti-diszkriminációs elv mentén elválasztható az ocsú a búzától, vagyis a potenciális sikeres döntések a potenciális sikertelenektől a döntéshozó preferenciák figyelembe vétele mellett, melyek maguk a gyanú fogalmának fuzzy jellegű keretparaméterei.
Ha adott helyzetben a minden(ki) másként egyforma elv igazolódik be, akkor pedig az ösztönös értékítéletek társadalmi és üzleti kockázataira vonatkozóan kapunk érdemi jelzéseket: nem illik vezetőként minden esetben a spontán értékítéleteinket tévedhetetlen igazságként kezelni.

VZ: A kutatómunka csapatmunka. Kik a kutatótársaid? Korábban mivel szerepeltetek a „Kutatók éjszakája” programon?

PL: A MYX-munkacsoport nevét az időközben innovációs díjat, korábban INNOCSEKK támogatást elnyert online hasonlóságelemzési szolgáltatások adják (http://miau.gau.hu/myx-free/), melyek mind a mai napig ingyenes betanuló környezetként állnak mindenki rendelkezésére az egész világon. A MYX-munkacsoport tagjai spontán jönnek és mennek saját igényeik szerint: kollégák, PhD-hallgató, levelezős és nappalos hallgatók, alumni partnerek és piaci/non-profit partnerek. A közös cél nem más, mint a rendelkezésre álló adatvagyonok és aktuális releváns kérdések kapcsán önellenőrzést felkínáló, több rétegben konzisztens gyanúkat generálni, melyek lehetnek statikusak: itt és most szabad-e különbséget tenni objektumok (potenciális alvállalkozók, munkatársak, termékek, stratégiák, projektek, stb.) között, ill. dinamikusan milyen erőterek nyomása alatt áll adott rendszer, mi merre fejlődhet leginkább (vö. előrejelzések). Más megközelítésben, hol illik leginkább beavatkozni, vagyis adott rendszer mutatói hol térnek el nem magyarázható módon (azaz gyanúsan veszélyesen) a vélelmezett fenntarthatósági, egyensúlyi erőterek kontúrjaitól. Vagyis szabad-e egyáltalán adott adatvagyon és adott kérdés kapcsán a robotszakértőnek (vö. robotpolgár, robottanár, robotturista, robotbeteg, robotfőnök, robotfül!) bármit is mondania?


VZ: Nagyszerű! Én belátom azt is, hogy lehet a kérdésre, kérdéssel is válaszolni. A morfondírozás is a döntéshez, az előkészítéshez tartozik. Annak humán része. Mert a homo ludens létünk, a dolgok előre láthatóságához a láthatatlant (ami nem mutatkozik, de ott van/lehet) is előre kell látnunk, hogy megérthessük együtt az egészet. A döntéshozónak a döntési szituáció és választási dolog megértéssel van problémája. Szerintem ez így lehet a robotoknál is. Vagy nem?

PL: A robotok ilyen jellegű emberi dilemmát nem illik, hogy megszenvedjenek: a robotok a lehetséges (valós időben kezelhető, vagy elvileg létező) kombinatorikai térben előállítják az egymással kapcsolódó, ill. egymást kizáró modellek eredményeit, majd a részeredmények alapján keresi a modellsorozatok eredőjét, s ezt akár tetszőlegesen sok párhuzamos verzióban. Végül a többrétegű konzisztencia elemzés egy fajta zárókupakként egy utolsónak nevezett modellréteggel eredményt kényszerít ki: az eredmény lehet a quasi egyértelműen logikustól a lényegében teljesen esetleges holtversenyig, hiteltelenségig bármi – a mindenkor feldolgozott adatok által vezérelve. Ha két szélsőérték esetén is lehetnek holtversenyek és a köztes pozíciók kockázatai is szinte egy fajta folytonos skálán ábrázolhatók. Az emberi döntéshozó ezen robot-diagnózist kapja meg a maga általában esetleges intuitív véleménye mellé azzal a kiegészítéssel: hogy a robot az összes ismert adatot képes volt szisztematikusan feldolgozni, ellenben az ember a nem adatszerű benyomásokat is képes kezelni. Így mindkettőnek mások az előnyei. Az embernek nincs érdemi prioritása, de a felelősség mindenkor az övé… Akkor is, ha ezt látszólag átengedi a robotnak. A robot mindenből tanul, az ember a kudarc által esetenként pszichológiai válságba kerül, mely rombolja az intuíciós kapacitásait időlegesen mindenképpen… A robot nem valami mesterséges idegenség, hanem a biológiai intuíciók, azaz emberi gondolatok, agyak forráskódba zárt megtestesülése – az ősök szelleme!

VZ: Nekem sem idegenség, hanem egy olyan intelligens gép, amit mások csinálnak. Az emberek csinálják a forráskódot is! A tudat elsődlegesen öntudat, azaz a tudati működésünkről való tudat. A tudatban megjelenik a külvilág is a leképzés révén. A kettő együttesen működik. Talán a robotkutatás és készítés során rátalálhattok a tudat és az értelem rejtélyére is. A jövőben!

VZ: További eredményes kutatómunkát kívánok neked, s csapatodnak!

Köszönöm a beszélgetést, Laci!
Köszönöm kollégád, Pető István, fényképeit.


hozzászólások
2013. február 13. 23:17:42

"Számomra a Laci alapvető üzenete az, hogy próbáljuk meg legalább a robotizálható dolgokat robotizálni, hátha eredményesebbek leszünk általa." <-- Pontosan: hátha!

Épp most olvasom William Aspray: Neumann János és a modern számítástechnika c. könyvét, és pont azt a fejezetet, ami azzal foglalkozik, hogy hogyan járult hozzá a gép a matematika fejlődéséhez pont azáltal, hogy a korábban "kézzel" végzett műveleteket automatizálni tudta.

Ebben a kontextusban is igaz, hogy "A gép csak az embert segíti ott, ahol az ember már hisz benne". Azért, hogy az ember (kezdetben: mérnök, matematikus) higgyen a gépben, Neumann igen sokat tett.

2013. február 13. 10:00:01

"Egy "objektív" matematikai eredmény megértése és megítélése nagyon is "szubjektív". De ez nem baj!" <-- Nem bizony! Sőt a hasonlóságelemzés leánykori neve is: intuíció-generálás!

Ami az intelligens gépet illeti: Az embert soha nem lehet majd kiváltani az intuíció-generálás folyamatából.
A gép csak az embert segíti ott, ahol az ember már hisz benne (vö. sakk-automata, ABS, stb.)

"Számomra a Laci alapvető üzenete az, hogy próbáljuk meg legalább a robotizálható dolgokat robotizálni, hátha eredményesebbek leszünk általa." <-- Pontosan: hátha!
Mert enélkül a belassult univerzumban forgolódunk köldök-nézegetve?! A gép elvégzi azt, amitől felszabadulunk és újszerűen látjuk a világot. A gépbe zárt ember (=robot) a következetesség záloga, míg a bőrbe kötött ember a "felsőbb rendű erők" tárháza...

2013. február 13. 09:32:14

Kedves Péter!
Tetszik a kérdésed. (A László válasza is!) A "gyanús" szó a megítélésben elég ingatag szavunk s még inkább az, amire gondolunk, ha szóba jön. A gyanús / nem-gyanús megkülönböztetést a megfigyeléshez és információszerzéshez kapcsolom. Megjegyzem az "objektív / szubjektív" megkülönböztetést én nem használható már, mert félrevezető. Az "objektív"-nak mondott is szubjektív. Az ember konstrukciója. Az ismeret konstrukció. (by Luhmann). Egy "objektív" módon készített matematikai eredmény megértése és megítélése is "szubjektív". De ez nem baj! A gyakorlott vezető sok olyan képességekkel rendelkezik, amivel a robotok nem. Például azzal, hogy elképzel és előrelát dolgokat. Számomra a Pitlik László üzenete az, hogy próbáljuk meg legalább a robotizálható dolgokat robotizálni, hátha eredményesebbek leszünk általa a döntésekben. Azért is, mert olyat tudtunk meg általuk, amit előtte nem tudtunk.

szerkesztve: Véry Zoltán 2013. február 13. 09:37:22
2013. február 13. 09:15:37

Helyes a felvetés! A GYANÚ irányát fentebb nem részletezte a példa: vagyis ha valaki rel. kevés munkaerővel dolgozik, akkor
- az elemzés céljától függően (pl. profit-termelés vs. társadalmi szolidaritás)
- lehet a gyanú egy aszociális allűrrel való meggyanúsítás (miért végzik el néhányan azt a feladatot - ?kapzsiság? - amit általában többet szokás végezni)
- lehet a gyanú annak gyanúja, hogy valaki hatékony (s így tőle illik tanulni) a "szürke tömegnek"...

A fenntarthatósági elvek szerint a rendszerek tartósan akkor vannak egyensúlyban, ha nagy gyanúmértékek nem azonosíthatók be...
Ellenkező esetben a gyanúk a rendszerek átalakulásának "ozmózis-nyomásai", melyek áramlásokat/változásokat indukálnak...

Más nézőpontból: ha van olyan objektum (cég), amelyik relatíve kevés emberrel dolgozik, akkor lesz olyan is a vizsgált sokaságban, ami rel. sokkal.
Ez felveti a teljes rendszer (teljes sokaság) átrendeződésének várható irányát: honnan hová áramlik valami... Persze nem direktben, hanem minden szereplő "közlekedő edényén" keresztül....

S ez még mindig csak egy vékony szelete az értelmezés-generátornak...

Remélem, sikerült a lényegre rávilágítanom! A gyanú tehát az értékek és a stigmák forrása... De a gyanú (majdnem?) mindig relatív...

2013. február 12. 08:36:53

Kedves László és Zoltán!

Öröm volt olvasni a leírt gondolatokat! Felmerült bennem egy kérdés:

László egyik válasza így hangzik:

"PL: A gyanúgenerálás a hasonlóságelemzés egy másik terminológia szerinti (döntés/eredmény-orientált) szinonimája: míg a hasonlóságelemzés a vizsgált objektumok attribútumainak összevetését emeli ki, mint matematikai lépés, addig a gyanúgenerálás az összehasonlítás alapján felismert anomáliákra fókuszál: gyanús minden, ami nem egyensúlyi. Gyanús, ha egy vállalkozás relatíve kevés munkaerővel, vagy relatíve magas saját tőkével dolgozik a konkurens objektumokhoz képest. A röntgenképen tehát minden gyanús, ami nem az alaptónus színét szürkés mutatja. A gyanúk komplex képpé formálhatók például a megújított SWOT elemzésben, ahol minden egyes objektum (pl. cég), minden egyes gazdálkodási adata kapcsán eldönthető, vajon az adott mutató inkább túl sok, vagy inkább túl kevés a versenytársak gazdálkodási logikájának eredőjéhez képest, s dinamikus elemzés esetén vajon egyes előnyök és hátrányok eredője inkább növekvő vagy inkább csökkenő. (vö. http://miau.gau.hu/mediawiki/index.php/Kateg%C3%B3ria:Innovat%C3%ADv_ERP-modulok)"

Az én, ezzel kapcsolatos kérdésem pedig így:
Miért az egyedi eset lóg ki a tömegből? Nem lehet, hogy az egyedi a „helyes/nem gyanús” és a tömeg a „helytelen/gyanús”? A fenti példával (aláhúzva) kérdezve, miért a kevés munkaerővel dolgozó vállalkozás a gyanús? Csak azért, mert abból kevés van?

Köszönöm a magyarázatot!
Péter

Olvasói sarok
[ 2011-10-17 ] Pénzfokális- vs. pénzügyi-kontroll - Véry Zoltán
"Kedves Daventura! Köszönöm az érdeklődést, a hozzászó..."
[ 2011-08-29 ] Pénzfokális controlling© - Véry Zoltán
"Kedves Daventura! Örülök, hogy tetszik. Like! Ha tu..."
[ 2011-08-04 ] Szervezetfejlesztés: tréning és kontroll – Beszélgetés tanácsadókkal - Küsz András
"Kedves Zsolt ! A cénégyzet módszer inkább egy busines..."
[ 2011-05-03 ] Modern Vezetői Controlling - Kristóf Péter
"A válaszhoz szorosan kapcsolódik a legutóbbi, A contro..."
[ 2010-10-18 ] A rugalmas vezetésről és kontrollról - Pitlik László
"http://miau.gau.hu/miau2009/index_tki.php3?_filterText..."
További témák »
.