Mondhatni néma csend fogadta a magyar médiában az Európai Bizottság július 11-én kiadott közleményét. Néhány gazdasági szaklap ismertette a dokumentumot, amely arról szól, hogy a Bizottság mélyreható vizsgálatot indít a japán Ibiden cég dunavarsányi beruházásához javasolt több mint 39 millió eurós (nagyjából 10 milliárd forintos) állami támogatás ügyében.

Hiába kutatok a weben valami több után, elemzés vagy hivatalos reagálás reményében, nem találok semmit. Végül is érthető a visszhangtalanság: 10 milliárd forintnyi támogatás nem a világ még a mi tőkehiányos gazdaságunkban sem, és különben is: maga a történet az első ránézésre bonyolultnak tűnik, megértése szakértelmet kíván (vagy/és némi kutatást), ráadásul botrány valószínűleg nem lesz, vagy – a sajtó szemszögéből: – nem csiholható belőle.

Beindult. Márciusban dördült el a képzeletbeli startpisztoly, az uniós országok közül a 2007-2013-as időszakra először nálunk hirdettek meg pályázatokat, mégpedig esetünkben a gazdaságélénkítés területén. Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben (ÚMFT-ben) erre rendelkezésre álló egyik forrásból, a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) keretének 690 milliárd forintjából 30 milliárdot dobott a placcra a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ).

Egyetlen pályázat nyitott még a legelső GOP-adagból, a többi három lezárult.

Pesszimizmusban verhetetlenek a magyarok. Az Eurobarometer legfrissebb (2007. áprilisában és májusában összegyűjtött válaszokra alapuló) jelentésében – miként a korábbiakban is – hazánk áll az utolsó helyen, vagy hátul kullog azokon a listákon, amelyeken lakosai optimizmusukról adhatnának tanúbizonyságot. Példának okáért a dánok 99 százaléka szerint országuk gazdasága jó vagy elég jó állapotban van, a magyaroknak viszont mindössze a 9 százaléka vélekedik így a magyar gazdaságról.

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete a fővárosban a sajtó munkatársainak, elemzőknek és uniós szakértőknek néhány napja szakmai napot rendezett, amelyen szakemberek – közöttük Ariane Debyser, az Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóságának munkatársa – ismertették e kutatás eredményeit, illetve egyéb kutatások tanulságait.

Nem szerepelt a kiküldött meghívóban, de ugyancsak előadott e rendezvényen Lantos Gabriella, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) kommunikációs főigazgatója is, ennélfogva hagyjuk az Eurobarometert másra, elemezzünk inkább egy csöppet. Nem lesz könnyű.

A végtelen és nyughatatlan tengerre néz a fő homlokzata; az íves partszakasz legmagasabb pontján épült étterem lélegzetelállító kilátással ajándékozza meg az odalátogatót. Valahogy így képzelem azt a Fifteennek nevezett éttermet, amely az angliai Watergate öbölben található, s amelyet a múlt héten – egyebek között – meglátogatott Danuta Hübner, a regionális politikáért felelős uniós biztos.

Jamie Oliver, a nemzetközi hírű angol séf és médiasztár (egyik bestsellerének a címe: The Naked Chef) 2002-ben kezdett hátrányos helyzetű fiatalokat konyhafőnökké nevelni, így adva nekik esélyt arra, hogy fordítsanak sanyarú életükön. A Cornwall régióba eső Fifteen étterem Jamie Oliver szellemében választja ki a környék támogatásra szoruló ifjai közül munkatársait és képzi, neveli őket remélhetőleg sikeres séfekké. (Londonban, Amszterdamban és Melbourne-ben is találhatni Fifteen, ha netán valaki arra vetődne.)

Nincs abban semmi különös, hogy elmerengtem e híren. Munkámból adódóan ugyanis az utóbbi napokban a magyarországi szociális gazdaságot fejleszteni hivatott programok indításával ismerkedtem.

A motor zümmögése nem nyomja el a halkra csavart rádió hangját. „Nettó befizető országok” – kapom el a Kossuth Rádió hírblokkjából a három egymáshoz fűzött szót vasárnap délben, a sztrádán.

Hőség kint, bent küzd a manuális klíma, az asszonynak éppen jó a hőmérséklet, Sára unokánk vidáman csacsog: ő még nem szenved se a hőtől, se hűtéstől. Övig érő, imbolygó légáramokba hasítunk bele az autópályának nevezett, elnyújtott sütőplatnin. Nézek, de nem látok. Látomások gyötörnek. 2013. július 1-ét írunk.